Tovább

A világpremier napján érkezik hozzánk is az új Scalzi-regény – a szerző a magyar fordítást dicséri

John Scalzi új regénye magyarul a világpremierrel egy időben, március 25-én fog jelenik meg. A magyar kiadás címe Csak a hold az égen lett. Ismerősen hangzik a cím? Talán önkéntelenül is a “…csak a nap ragyogjon” sorral folytattad gondolatban? Nem véletlen. A kitűnő fordítást maga Scalzi is elismeréssel illette.

Tovább
Portré

Portré: Paul Auster

Auster már nagyon fiatalon komoly érdeklődést mutatott az irodalom iránt. Gyermekként falta a könyveket, a fikció világában talált vigaszt és menekülést. Tizenkét évesen kezdett verseket és elbeszéléseket írni, és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének hatására döntött úgy, hogy író lesz.

Tovább
Finy Petra: Ultramarin (21. Század, 2024)
Kritika
|
100

Finy Petra: Ultramarin

A homoszexualitás, a bántalmazás és annak passzív elviselése, a csendben maradás különösen nehéz témák. A hazaszeretet, a hűség, az igaz barátság és az emberségesség szintén azok. A szerző egy emészthető formában dolgozza fel ezeket az olvasó számára, és én végtelenül hálás vagyok ezért az olvasmányélményért. Farkas Kinga ajánlója.

Tovább
C.J. Sansom Kard által (Agave Könyvek, 2024)
Kritika
|
100

C. J. Sansom: Kard által

Sansom könyvében két érdekfeszítő műfaj, a krimi és a történelmi regény keveredik, s miközben Shardlake nyomoz, az olvasó kitűnő hangulati leírásokat kap a kolostorról és környezetéről, a korabeli utazási módokról, a közhangulatról. A használt nyomozati módszerek az Agatha Christie-krimikre, a hangulat, illetve a környezet- és szereplőválasztás Umberto Eco A rózsa neve című művére enged utalni. Egyik összehasonlítás sem válik Sansom regényének kárára. Ambrus Adél ajánlója.

Tovább
Tommy Orange: Tévelygő csillagok (21. Század, 2024)
Kritika
|
90

Tommy Orange: Tévelygő csillagok

Az amerikai őslakosok küzdelmét egy olyan perspektívából mutatja be, amely nagyon ritka az irodalomban. Belülről, az érintettek szemszögéből kísér végig 150 év kényszerű asszimilációján. Úgy tűnhet, hogy a Tévelygő csillagok vádirat – de nem az. Tommy Orange nem vádaskodik, hanem mélységes empátiával ábrázolja másfél évszázad egyéni és kollektív fájdalmát, küzdelmét, szenvedését.