Tovább
Jeroen Olyslaegers: Védőr (Helikon, 2019)
Kritika
|
100

Jeroen Olyslaegers: Védőr

Wilfried Wils idős korában napló formájában számol be dédunokájának a második világháború alatti viselt dolgairól – egyszer zsidót bújtat, máskor tevőlegesen részt vesz a zsidók elleni razziában –, amelyeket magyarázni próbál. Hibáztatható-e azért, amiért egy a feje tetejére állt világban élni, túlélni próbál, miközben rátalál a szerelem?

Tovább
Erlend Loe: Leltár (Scolar, 2019)
Kritika
|
60

Erlend Loe: Leltár

A főhős egy korosodó költőnő, akinek hosszú kihagyás után újabb verseskötete jelenik meg, amely nem nyeri el a kritikusok tetszését, sőt, egy fiatal újságíró gyalázatosan lehúzza a művet. Nina Faber akkor lép akcióba, amikor leltárra hivatkozva lemondják az aznapi felolvasóestet az egyik könyvesboltban. Erlend Loe stílusa ezúttal is kifogástalan, a regény mégis csalódást okozott. Bár értettem az abszurd helyzetek és gondolatok lényegét, nem volt konkrét értelme a műnek.

Tovább
Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns (Alexandra, 2018)
Kritika
|
100

Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns

Viet Thanh Nguyen regényének főszereplője, a név nélküli kétarcú ember, a szimpatizáns időtlen kérdésekre keresi a választ: Azok, akik a hatalomért harcolnak, mihez kezdenek, amikor megszerzik a hatalmat? Mit tesz a forradalmár, ha győzött a forradalom? Azok, akik függetlenséget és szabadságot hirdetnek, miért veszik el mások függetlenségét és szabadságát? Nem talál megnyugtató válaszokat.

Tovább
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék (Helikon, 2019)
Kritika
|
95

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

A Helikon Kiadó gondozásában idén tavasszal újból megjelent az idén negyvenéves Dmitry Glukhovsky eredetileg 2010-ben kiadott, politikai szatírákat tartalmazó elbeszéléskötete. Az Orosz népellenes mesék második kiadása az eredeti kötet tizennégy novellája mellett nyolc újabb írást tartalmaz, amelyek szervesen illeszkednek a korábbi írások sorába, a kötet aktualitása pedig a benne tárgyalt témák miatt talán még nyilvánvalóbb, mint kilenc éve.

Tovább
Alastair Fothergill és Keith Scholey: A mi bolygónk (Libri, 2019)
Kritika
|
100

Alastair Fothergill & Keith Scholey: A mi bolygónk

Mindegy, hogy a Netflix szériáját nézed-e előbb, és aztán olvasod el a könyvet, vagy fordítva, esetleg párhuzamosan haladsz a kettővel, a lényeg ugyanaz: a könyv sorait olvasva fejben valószínűleg Attenborough hangját fogod hallani, és van ebben valami varázslatos. Én azzal a tudattal olvastam a könyvet, hogy a bolygóról, annak élővilágáról, az ökoszisztémákról, az emberek által okozott pusztítás mértékéről és a helyreállítás lehetőségeiről ma David Attenborough tudja a legtöbbet. Oda kell figyelnünk rá, meg kell hallanunk a szavait.