A regény érzelemvilága rendkívül gazdag, a bűntudat mind közül a legerősebb. Gyarlóság, esendőség, pillanatnyi szenvedély, hosszú szenvedés, hűség, árulás, rengeteg fájdalom és veszteség, ármánykodás, gyilkosság, szeretet és szerelem töményen burjánzik a műben. Mindez olyan gyönyörű stílusban megírva, hogy a klasszikus irodalom kedvelőiben sem hagy kétséget, Jaume Cabré korunk egyik nagy írója.
A BBC kelet-közép-európai tudósítója időt és fáradtságot nem sajnálva a menekültek mellé szegődött, és bejárta velük az Európa felé tartó utat. Tragédiák és örömök között vezet az út a megígért jövő felé, ez azonban útközben számtalanszor változik, ahogy a jövő sem az lesz a legtöbb esetben, ami a reményekben élt.
A Mississippi vér Greg Iles Natchez-trilógiájának harmadik kötete. A Németországban született amerikai szerző hatodik Penn Cage-regénye angolul 2017-ben, magyarul 2018 végén jelent meg a General Press Kiadó gondozásában. A trilógia befejező részében nemcsak arra kapunk választ, hogy mi történt Viola Turner halálának estéjén, hanem a szerző az előző két részben nyitva hagyott mellékszálak többségét is elvarrja.
„A legelső csókra mindenki emlékszik – de a legutolsóra?” – teszi fel a kérdést Tasmina Perry A legutolsó csók című regényének fülszövege. Rosamund nagyon is emlékszik az amazonasi dzsungelben eltűnt Dominic utolsó érintésére. És amikor fél évszázaddal később a férfinak még az emlékét is bemocskolja egy szenzációhajhász újságcikk, azt nem lehet szó nélkül hagyni. A regény két férfi és két nő harca egymásért, a szerelemért időkön és tereken túl.
Február elején érkezik a Vakság, amely egy pszichiátriai intézetben játszódik, és valószínűleg a kivételessége annak köszönhető, hogy maga a szerző civilben elmeorvosként dolgozik, így nagyon jól ismeri ezt a világot. A karakterábrázolás Dennis Lehane legjobb munkáit juttatja eszünkbe.
Bernhard Schlink regénye igazi mestermű, a kortárs irodalom nagy klasszikusa. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenki számára, mert olyan érzésekről ír, amelyekkel krízishelyzetben találkozhat az ember. Meglehet, a könyv nem ad konkrét választ arra, hogyan kell a helyén kezelni ezeket az érzéseket, ha morális válságba jutunk, de már az is nagy segítség lehet, ha felismerjük őket, és tudjuk, hogy kezdeni kell velük valamit.
Hiszem, hogy nincs ma Magyarországon olyan ember, aki többet tudna a protokollról és a viselkedéskultúráról, mint Görög Ibolya. Ennek fényében is mondom azt, hogy a könyv tartalma kifogástalan; fejezetről fejezetre az élet olyan területeit veszi nagyító alá, és olyan szabályokkal ismertet meg, amelyek a politikusnak, az üzletembernek és az utca emberének is hasznára válnak. Az igényes kötésű, keményfedelű könyv a szerkesztés terén azonban hagy némi kívánnivalót maga után.
„…senki nem veszi észre az ornamenst a hegyi patakban vagy az akkordot a hegyekben vagy a mintát a homokban. Nem kell észrevenni a dolgokat ahhoz, hogy szépek és igazak legyenek.” – írja Olga utolsó levelében. A nő csendes, kitartó szerelme, amelynek látszólag nem sok értelme volt, és hűsége, mely se neki, se Herbertnek nem hozott beteljesülést, igazolják a fenti kijelentést. És igazolják azokat, akik anélkül élnek szépen, hogy elismerésre várnának.
Karen kozmetikus, aki a jobb megélhetés reményében költözik a kolumbiai fővárosba. Miután munkát kap A szépség házában, nemcsak arcmasszázzsal és szőrtelenítéssel foglalkozik, hanem rájön arra is, miért halt meg az egyik vendége. – A szépség háza határozottan nem az a tipikus krimi vagy thriller, ahol az elkövetőt 300 oldalon át űzi a rend őre (vagy valaki más a “jó oldalról”), hogy aztán a végén az olvasó megnyugodva tegye le a könyvet.
A Lúzerek éjszakája az argentin pampákon játszódik az ország egyik nem túl régi, sötét politikai időszakában. Egy mesterien kitervelt bosszú felejthetetlen éjszakájának története, ahol a kisemmizettek próbálnak elégtételt venni mindazokon, akik tönkretették őket. Sacheri Alfaguara-díjat kapott érte.
