Jens Ivo Engels kötetének legfőbb érdeme, hogy a korrupciókritika és a mikropolitika oldaláról közelít a korrupció jelenségéhez, továbbgondolkodásra késztetve az olvasót, aki számos olyan új történeti, szervezetszociológiai és egyéb aspektusokkal szembesül, amelyekről alig, vagy egyáltalán nem esik szó a korrupcióellenes küzdelmek mediatizálása során.
A Nicolas Barreau-ként alkotó írónak kivételes képessége van ahhoz, hogy a reménytelen szerelem és a gyötrelem állapotában lévő embert, pontosabban férfit a lehető legtökéletesebben megfesse. Az ideges várakozás, tétova gondolkodás, a jelen történéseiből való részleges kiesés, a gépiesség, a gyomorideg, az energiák megsokszorozódása olyan pontos és ismerős árnyalatokban tűnik fel az olvasó számára, hogy szinte állandóan mosolyra késztet olvasás közben.
„A Morgue utcától a Baker Streetig – és tovább elbeszélésekről, regényekről, versekről, szavalatokról, tévéfilmekről, mozifilmekről, animációs filmekről, képregényekről és zenei művekről írott szövegelemzések, esszék és műfajkritikák tematikus gyűjteménye”, melyekben „a személyes, résztvevői perspektívából végzett, azaz a művek élményszerűségének kiváltó okaira rákérdező értelmezés gyakorlatát követem.” – írja Benyovszky Krisztián az előszóban.
Beck Weathers számára nem az az igazi tragédia, ami 1996 tavaszán történt az Everesten, hanem lelke sérült és életképtelen világa, aminek egyik folyománya a fizikai értelemben vett, az empíria szintjén is értelmezhető baleset volt. És nem akkor győzött, amikor felért a Seven Summits néhány csúcsára, de nem is akkor, amikor tetszhalálából visszafordulva lejött az Everest halálzóna körüli pontjáról, hanem amikor a világot bejárva, saját beteljesülését keresvén megtalálta bensője békéjét.
A kartell egy fikciós mű és számtalan olyan elemet tartalmaz, amit elsőre hitetlenkedve olvastam. Például azok a luxuskörülmények a mexikói börtönben, ahol Adán Barrerát fogva tartják; a Juárezt elárasztó erőszak; a Zéták kegyetlenségei. Sajnos Don Winslow egyik esetben sem túloz, mindez nem az írói fantázia eredménye, hanem a valóság. A valóság egy kitalált regénybe sűrítve. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk!
Art Keller története fikció, és a szereplők valamennyien kitalált személyiségek, de a váz, amire a regény felépül (a történelmi események, a helyszín) valós, és biztos vagyok benne, hogy a könyv lapjain a Don Winslow által megrajzolt személyes drámákat is valós események ihlették.
Az 1955-ben született Richard Shirreff harminchét évet szolgált a brit hadsereg kötelekében, végigjárva annak parancsnoki ranglétráját. Egyenruhás korszakának utolsó hét évét a NATO európai szövetséges erőinek stratégiai főparancsnok-helyetteseként töltötte. 2017 – Háború Oroszországgal című könyve a katonai pályafutása során szerzett tapasztalatai alapján készült fikciós mű, amelynek témája a NATO és Oroszország között kirobbanó konfliktus.
Noel Field, aki ifjúkorában világmegváltónak készült, szent meggyőződésből kém és hazaáruló lett, hitében mindenre mentséget találó „ártatlan szörnyeteg”. Neveltetéséből és személyiségéből adódó idealizmusa tette alkalmassá arra, hogy gondolkodás nélkül végrehajtson bármilyen feladatot, amit a Párt rábízott. Sorsa sok meghökkentő tanulságot kínál a 20. század történelme iránt érdeklődőknek.
1933-ban az Edevane család saját Cornwall-i birtokán Szent Iván-éji estélyt ad, az ünnepélyt azonban szörnyű események árnyékolják be. Ennek folyományaként a család örökre elhagyja a birtokot, az olvasó pedig annak reményében lapoz tovább, hogy megtudja, mi történhetett azon a titokzatos éjszakán. Egy következő idősík révén már 2003-ban vagyunk, amikor 70 évvel később Sadie nyomozó kényszerszabadságát tölti Cornwallban, majd egy napon rábukkan az elhagyatott kúriára, és megtudja, milyen szörnyű események zajlottak a múltban az Edevane család birtokán.
Nadia Hashimi könyve igazi irodalmi értékkel bír, reális, szívhez szóló és drámai hatású regény, amely a tények közlése mögött nem fél az érzelmek mélységét megjeleníteni. Érintettségéből adódóan hiteles és megrázó is egyben, mégsem egy feminista írás. Nem esik túlzásokba, nem sajnálkozik és nem becsmérel, mégis döbbenetes dolgokat tár fel az olvasó elé.
