A WikiLeaks és Julian Assange neve 2010-ben vált ismertté a nagyvilág számára. Szabadságharcos vagy terrorista? A sajtószabadság és az információk szabad áramlása mellett elkötelezettek számára kétségkívül az előbbi, az amerikai kormányzat számára vitathatatlanul az utóbbi. Egy ügy, amely megosztotta a közvéleményt, és amely ma is – vagy talán igazából csak most – érezteti hatását. Mindez első kézből, brit sztárújságíró szerzőpárostól.
128 éve halt meg Ivan Szergejevics Turgenyev, orosz író, drámaíró. Legismertebb műve az Apák és fiúk című regény, amely már a maga korában élő klasszikussá avatta szerzőjét; Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov példaképévé, akik mellett ma is jelentős pozíciót birtokol az orosz (és világ-) irodalmi arcképcsarnokban. Regényeinek mélyreható szemlélete új színnel gazdagította az orosz prózát, drámáiban pedig a gogoli hagyományt igyekezett folytatni.
Jeff Lindsay Dexter-sorozatának ötödik darabja szeptember közepén jelenik meg, addig itt egy interjú a szerzővel. A beszélgetésből kiderül, hogy Lindsay egyáltalán nem olvas krimit, rendkivül pesszimista, és nem végzett különösebb tanulmányokat a beteg elmék és pszichopata gyilkosok természetét illetően, mielőtt Dextert megteremtette volna. Elmondja, hogy szerinte ki volt Hasfelmetsző Jack, és mesél arról is, hogyan kapott epizódszerepet a tévésorozatban.
A varázs-világ egy korszaka lezárult most, hogy a mozikban is bemutatásra került a Potter sorozat befejező része; a könyviparban pedig elszánt versengés folyik, hogy felfedezzék a fantasy-irodalom legújabb csillagát és úgy tűnik már meg is találták egy fiatal írónő debütáló regényében. A történet két fiatal mágusról szól, akik belekeverednek apáik ősi rivalizálásába és egy elvarázsolt cirkuszban küzdenek meg egymással, ám közben a szerelem is rájuk talál.
Az Izraeli hírszerzőkben Borovička a Moszad 14 esetét mutatja be – és ily módon elénk tárja a titkosszolgálatot a maga csupasz meztelenségében. A 2004-ben elhunyt cseh író 1979-es könyvéből kiderül, hogy az izraeli titkosszolgálat semmiben sem különbözött (és talán ma sem különbözik) azoktól a szervezetektől, amelyek ellen hadat visel – csak éppen más elvek vezérlik, és másért harcolnak. A módszereik ugyanazok, és összességében ez minősíti az intézetet.
Ma 60 éves a Moszad, az izraeli titkosszolgálat. A szórakoztató- és tényirodalmat egyaránt megihlette az intézet, akcióit oknyomozó újságírók próbálták nyomon követni, különböző, nem feltétlenül tissztességes módszereiről tényfeltáró dokumentárok igyekeztek lerántani a leplet, de a fiktív történetírók is bátran nyúltak a témához az elmúlt évtizedekben. Rövid összeállításunkban a Moszaddal kapcsolatos kötetekről írunk – a teljesség igénye nélkül!
A hotelben történt gyilkosság egyetlen gyanúsítottja az utcán élő Sybilla, ki is lenne más? Együtt vacsoráztak, a szobáját fizette az áldozat, az ő ujjlenyomata volt a férfi kulcskártyáján és ő volt az aki elszökött a rendőrség elől, mielőtt feltehettek volna néhány kérdést. De mit tehetett volna mást? Papírok nélkül, koldusként ki hitt volna neki? És ha a gyilkos tovább öl, őt meg tovább körözik tennie kell valamit, nem bujkálhat egész életében…
Öt érdekes, hamarosan megjelenő kötetre figyeltünk fel a napokban, szeptember első felében kerülnek a boltokba. Van közöttük romantikus regény, thriller és szépirodalmi mű is. Lovas Nagy Anna első regénye, a Verazélet a Noran Könyvesház gondozásában jelenik meg, itt van a várva várt Ulickaja, amelynek egy exkluzív részletét már két hete olvashatjátok nálunk, de megjelenik a bűnügyi regények egyik legnagyszerűbb francia mesterének a regénye, a Tarantula is.
Bálint Mátyás könyve 10 sportág – a legváltozatosabbak közül – 10 szupersportolójának a portréját rajzolja meg. Az új évezred első évtizedében kimagasló eredményeket elérő sportolók karrierjét nemcsak a számadatok és a sikerek tükrében ismerhetjük meg, hanem kudarcokon, sérüléseken keresztül is. És mivel természetesen a sportolók is hús-vérből vannak, az emberi oldalukat is felvillantja a szerző: számos sztori, érdekesség, botrány is tarkítja a portrékat.
A francia, nagy mértékben humanista író Robert Merle ezen könyve már címe miatt is roppant érdekesnek igérkezik, ezt az érzést pedig csak fokozza az a rövid ajánlás, mellyel az első fejezet előtt találkozhatunk és mely végén egy költői kérdéssel utal arra, hogy kötete – az elsődleges szempontot tekintve – olyan emberek számára íródott, akik parancsra gyilkolnak. Ugyancsak érdekes megemlíteni itt, hogy ezen embereket „áldozatoknak” titulálja.
