Elsősorban azért örülók Fioretti regényének, mert műfajánál, terjedelménél és nyelvezeténél fogva sokkal könnyebb olvasmány Dante művénél. Annak mondanivalóját a mai olvasó számára könnyen érthetővé és értelmezhetővé teszi, így elképzelhetőnek tartom, hogy a fiam mégiscsak megismerkedik az európai irodalom egyik legnagyobb remekművével (amire egyébként kevés esélyt láttam).
Lauren Graham író, színész és producer. Ismertté a Szívek szállodájában alakított szerepe tette, de játszott olyan filmekben is, mint a Tapló télapó, vagy a Férjhez mész, mert azt mondtam. Egy nap talán címmel regényt is írt, amiről mindenki azt hiszi, teljességgel önéletrajzi ihletésű, és úgy tűnik, szívesen megszüntetné ezt a tévhitet.
A századforduló Monarchiájában, annak is a legszélén él két nő. Sorsuk szétválaszthatatlanul összefonódik: sem élni, sem lélegezni, sem együtt maradni, sem elhagyni egymást nem tűnik lehetségesnek. A történetüket elmesélő Sztefanija árva. Szülei bennégtek az otthonukban, őt viszont befogadta az orvos. Hálából annak lányát szolgálja már-már parancsoló hűséggel.
A regényt mindenekelőtt lázas és hiábavaló mozgás, akarat jellemzi, valamiféle lendület, amit jól tükröznek az elhatárolatlan, hosszú mondatok, melyek egyszerre két-három idősíkon is elébb-elébb vezetik a beavatatlan, egy kamasz bizonytalanságával és el-elborzadó kíváncsiságával araszoló olvasót. Mert ez a könyv egy beavatás-történet. Beavatás a férfikor és a háború misztériumába, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Egyetlen golyó, profi bérgyilkos. Helyi maffia, drogkereskedés, rendőrgyilkosság. Dr. Varga László nyomozó ügyész, „a hasznos idióta” azért kapja meg az ügyet, mert megoldhatatlannak látszik, szinte előre borítékolható a kudarc. Varga azonban egyre közelebb jut az igazsághoz, amikor őt is megfenyegetik. Addigra már a média is felkapja az ügyet, dagad a botrány. Féltékenység, alvilági leszámolás vagy politikai gyilkosság? Nehéz ügy…
Félelmeink és csapdáink jönnek szembe velünk a sorokat olvasva, kimondva olyan kínosan igaz és elevenbe vágó kérdéseket, amelyekre ezekben a helyzetben feltétlen szükség van az ébredéshez és a továbblépéshez. A regény nem ígér egyértelmű és boldog beteljesülést, inkább azt mutatja meg, hogy hogyan lehet túlélni, és új emberként, tapasztalatokkal gazdagodva belelépni a holnapba.
A könyv témája az áttelepültek élete, a befogadó országgal szembeni ellenérzései, a másodgenerációsok alkalmazkodási nehézségei, ezzel együtt a generációs konfliktusok. Fontos még a környezet által gyakorolt hatás az ember értékrendjének kialakulásában. S miközben erre fókuszál a szerző, valami rejtélyes módon mégis az derül ki, hogy a gyökértől az ágig egyenes út vezet.
A szekta a kanadai Nick Cutter 2017-ben megjelent regénye. Magyar fordításban – akárcsak a szerző két korábbi regénye – az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot. A napjaink egyik legígéretesebb horrorszerzőjének tartott Cutter ezúttal Új-Mexikóba, egy Little Heaven nevű elszigetelt vallási közösségbe helyezi regénye cselekményét, ahová három zsoldos érkezik azzal a megbízatással, hogy találjanak meg egy gyereket.
1959 februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban.
Le Carré nem szeret sem magáról, sem a titkosszolgálatnál folytatott munkájáról beszélni. Így aztán a Galambok alagútjában többnyire alkotói munkájáról mesél, illetve arról, hogyan gyűjtött anyagot az egyes regényekhez, kikkel és milyen körülmények között találkozott, mint regényíró. Mondom, mint regényíró. Nem ez lesz az a könyv, amiből mindent megtudunk le Carréról.
