Nicolas Barreau, azaz Daniela Thiele bárhogyan is csinálja, amit csinál, de azt remekül csinálja. A már elmaradhatatlan Eiffel tornyos, piros elemet tartalmazó borító kétszáz oldalas terjedelemben egy kiváló szórakoztató művet rejt, amely nem unalmas sem a történések, sem az elbeszélő mód szempontjából, és nem feledkezik meg arról, hogy rokonszenvessé tegye a főszereplőt, hogy ismét a világ végéig szurkoljunk neki.
Jonathan Pine egykor katonaként szolgálta a brit koronát, aztán szállodavezető lett. A kairói Nofertiti Szállodában hallott először Richard Roperről, aki illegális fegyverkereskedelemmel foglalkozik. A brit titkosszolgálat és saját lelkiismerete ösztönzésére ered Roper nyomába, és egy tökéletesen hamisított identitással besétál az oroszlán barlangjába. A küldetés korántsem veszélytelen.
Kakuk György kötete korunk egyik legfontosabb kérdése, a menekültválság köré csoportosul. A szerző saját tapasztalatokkal, életközeli helyzetekkel támasztja alá mindazt, amit megtapasztalt és el szeretne mondani az olvasónak. Tényszerű, provokatív, bátor beszámolók gyűjteménye a könyv, nem fél megmutatni a politikai és társadalmi hiányosságokat sem.
Ian McEwan több rangos irodalmi díjjal kitüntetett angol író, legújabb nálunk megjelent regénye A gyermektörvény. Főszereplője Fiona Maye vezető bíró, családjogi szakértő. Nehéz ügyekben hozott már okos, átgondolt, ítéleteket, egyöntetű elismerés övezi. Ám magánéletében törés következik be: házassága összeomlani látszik. Ebben a válságos pillanatban kell sürgős döntést hoznia a 17 éves Adam ügyében, aki vallási okokból utasítja vissza a gyógykezelést.
A falka a kanadai Craig Davidson első olyan regénye, amit Nick Cutter álnéven írt. Az angolul 2014-ben, magyar fordításban 2016-ban az Agave Könyvek gondozásában megjelent, 2015-ben James Herbert-díjjal kitüntetett regény talán még jobban sikerült, mint a Mélység, amellyel a magyar olvasóközönség előtt bemutatkozott a szerző. Nem véletlenül tartják Cuttert a műfaj nagyjai a kortárs horrorirodalom egyik legígéretesebb alakjának.
Ha az emberiség sorsa a tét, nem lehet elég komolyan venni egy küldetést. Egy alig hihető történés lát napvilágot, amelyben fokozatosan kiderül, hogy a baj jóval nagyobb, mint ahogy látszik. A végzetes sors elkerülhetetlennek tűnik, szerencsék és balszerencsék sorozatán keresztül a főhősnek azonban mégiscsak sikerül megoldani a talányt, bár ezúttal az érdem nem csak az övé, a szerencsés véletlen jócskán bekavar a dologba.
A Scolar Kiadó négy év szünet után idén tavasszal újabb Karin Fossum-regény magyar fordításával jelentkezett. Az Elszabadul a pokol a „norvég krimikirálynő” 2009-es regénye, a Sejer felügyelő nevével fémjelzett sorozat tizedik kötete, a magyar fordításban is megjelent Fossum-regények közül pedig sorrendben a hatodik. Bár túlzás lenne azt mondani, hogy ez Fossum eddigi legjobb regénye, az írónő most sem okoz csalódást rajongóinak.
Ha azt mondjuk, hogy holokauszt, akkor a legtöbb embernek Auschwitz jut eszébe. De vajon igazából mennyit tudunk a holokausztról? Hogyan vált lehetségessé, hogy ártatlanok millióit, tőlünk tulajdonképpen nem sokban különböző embereket gyilkoltak meg ugyancsak tőlünk nem sokban különböző emberek? Snyder nagyító alá veszi a holokausztot. Ezt mindenkinek el kellene olvasnia!
A regény elejétől végéig egy ironikus hullámvasút – helyenként nagyon éleslátású, másutt hihetetlenül szórakoztató, vagy éppen idegtépő, de mindenesetre szokatlan olvasmány. A szerző nem csak a finn nemzeti bolondériáknak mutat görbe tükröt, de számtalan önmegvalósításra és társadalmi presztízsre, vagy egyéni önmegmutatásra törekvő hóbortot, trendet, vagy szokást kifiguráz.
Fájdalmas-szomorú könyv a Stoner. Nem szól semmi egyébről, mint egy ember életéről. Egy saját kis univerzumról. Nem csoda, hogy első megjelenése idején, 1965-ben, nem kavart nagy port, hiszen akkoriban a világ még tele volt William Stonerekkel. A dolog ugyan mit sem változott azóta, csupán a hogyanja lett más, épp ezért vált lehetségessé a mostani, a kései elismerés.
