A regény minimalista stílusa szinte üresen hagyja, csak mint a cselekményt maguk előtt görgető bábokat mozgatja karaktereit, a szereplők néha ugyanúgy megismerhetetlenek, mint maga a regényvilág. Ebben a fásult és szürke valóságban működhet is akár ez a szereplőtípus, de nagyon megnehezíti az olvasást.
Sylwia Chutnik regényét olvassák el mindazok, akiket érdekel a téma, akik egyáltlán nem ismerik a gender-regény fogalmát és mindazok, akik érzékenyek a társadalmi és szociális kérdések iránt, akár úgy is, hogy a gender fogalma hidegen hagyja őket. Fontos könyvnek tartom, és a jobb későn mint soha elvén örülök, hogy végre magyarul is olvasható.
Dinamikus, jól felépített krimit sikerült ismét tető alá hoznia Jussi Adler-Olsennek. A 64-es betegnaplót élvezet olvasni, a történet beszippantja az olvasót, mindvégig izgalomban tartja, hogy aztán a végén a csattanó tegye fel az i-re a pontot.
Mary Jo Putney regényében nincsenek váratlan fordulatok, mert mindenki szép, mindenki hős, mindenki boldog, még a boldogtalanságot is boldogságra fordítva, és már a könyv közepén tudjuk, hogy Lady és Lord Kirkland összetartoznak, aztán várunk, hogy ők mikor jönnek erre rá. Amolyan túl szép, hogy igaz legyen az egész. Pedig az ötlet jó, érdekes, csak túl sekély a kivitelezés.
Leon Leyson hatvanon túl írta le az első sorokat, története mégis a legegyszerűbb, legtisztább megfogalmazás, amit erről a témáról valaha olvastam. A téma érdekessége és izgalmassága sajnos vitathatatlan, ezért nem is igényel további hozzáfűznivalót. A módszer azonban mentes mindenféle sallangtól és szenzációkeltő erkölcsi prédikációtól, ítélkezéstől és felesleges érzelmi ömlengéstől.
John le Carré Single & Single című regénye tiszta és aggasztóan pontos képet fest a nyugati irányba terjeszkedő vadkapitalizmusról, a szovjet birodalom romjai között újjá- vagy megszülető opportunisták világáról, annak szereplőiről, akik üzletembereknek nevezik/képzelik magukat, de alvilági módszerekkel és alvilági piacok kiszolgálásáért dolgoznak.
Az Újjászületés című 2014-es regényében Stephen King – Charles Jacob lelkipásztoron keresztül – egy sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ: mivel kell szembenéznünk az élet és halál közötti átmenet során? A műfajtól az elmúlt években való eltávolodását követően a szerző ezúttal ismét egy rémtörténetbe oltva fogalmazza meg mondanivalóját, újra a legjobb formáját idézve, karaktereivel, elbeszélési stílusával és magával a történettel egyaránt.
Guylain Vignolles életkorát tekintve a harmincas évei elején járó fiatalember. Gépkezelőként dolgozik egy könyvzúzdában, és titokban kiszabadítja és magával viszi a gép fogaskerekei közé szorult könyvlapokat, hogy aztán reggel a 6:27-es járaton felolvassa azokat. Csak úgy, egymás után, ahogy jönnek sorban. És cseppet sem törődik azzal, hogy hasznára válik-e valakinek, hogy tetszik-e valakinek és főleg, hogy hallgatja-e a felolvasást valaki.
Julie Lawson Timmer Öt nap c. regénye az Életről szól. Nem naturalista, de realista, még akkor is, ha a mai realitásban az emberiség sajnos rettenetesen kétfelé szakadt, és egyik felén ott maradtak az öntudatlan, sorsüldözte bábok, akikkel folyton elbánik az élet, a másik oldalon pedig ott vannak a Marához és Scotthoz hasonló, tudatos emberek, akik megmentik minden helyzetben, amit lehet, azáltal, hogy tudatos döntéseket hoznak.
Jennifer Clement regénye nem enged vállat vonva elfogadni egy világot, ami minden emberinek feltételezett rendnek és erkölcsnek ellentmondva működik, természetes állapota és alapműködése a félelem és a fájdalom. Nem teszi adattá, számmá, áttetszővé a szenvedést, arcot és nevet ad neki, értelmet és motivációkat. Az áldozatokat nem sajnáljuk, nem érzünk részvétet vagy undort irántuk, ehelyett: meglátjuk őket.
