Lana Bastašić kötete súlyos és fájdalmas emlékeztető arra, hogy nem csak a fizikai bántalmazás fáj. Sőt, talán az fáj legkevésbé a kötetben megjelenő bántalmazási formák közül. A bántó, megalázó megjegyzések olykor ugyanolyan erővel sújtanak, mint egy csattanó derékszíj.
Az Ők sokrétű és összetett regény, amiben minden olvasó megtalálhatja azt az élményt, amiért egy könyvet a kezünkben veszünk. Hogy ne olyan lelkiállapotban álljunk fel a végén, mint ahogy leültünk olvasni. Ennél többet nem adhat egy írás, és Sahlbert regénye pontosan ezt nyújtja. Nem többet, nem kevesebbet.
Moa Herngren regénye megmutatja, hogy a kapcsolatok és a házasságok a legtöbb esetben nem egyértelműen az egyik vagy a másik fél miatt bomlanak fel, és olykor a válóok is csak egy utolsó csepp a sok felhalmozott (és gyakran ki nem mondott) sérelem után. Az üzenete viszont reménykeltő: bármilyen nehéz, bármennyire fáj, bárhogyan is gyászolunk egy élő személyt, az élet igenis megy tovább, és jönnek még szebb idők.
Nem csak száraz ténybemutatás a könyv, hiszen nagyon sokféle gondolat színesíti ezt a lélekelemzést. Nagyon sok világirodalmi és irodalomtörténeti utalást hoz be Rushdie a szemmel, a szem elvesztésével kapcsolatosan (ez ugyanis az egyik legnagyobb traumája: a szeme és a keze maradandó sérülése). De ez magyarázza a címet is: nem “a” kés, hanem Kés. Vagyis nem az a meghatározott kés, amelyikkel a támadója megsebezte, hanem minden olyan fegyver, amely az írói, a művészi, a szólásszabadságot próbálja elpusztítani.
Éric-Emmanuel Schmitt könyve az a könyv, amit el kell olvasni! Tele van bölcs gondolatokkal, hívő olvasó számára megerősítő jelleggel bíró tanúságtételek sora, nem hívők számára egy mély misztikus utazás, amely kinyit egy kaput, de nem kényszerít semmire.
Szöllősi Mátyás új regénye, a Fóbia „a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete”. Az író egyikből sem akar sokat, mégis mindhárom műfaj jellegzetességeiből kapunk eleget: a főhősünkkel egyszerre válunk nyomozókká, járjuk és éljük újra a nagyszülők és szülők történeteit, s mindeközben – a bűntudattól kikészülve – próbáljuk megmenteni a kézzel fogható örökség maradékait.
Jangfeldt az orosz eszme kialakulását Nagy Péter cár 1672–1725 közötti uralkodásától kezdődően vizsgálja: ez egy olyan vízválasztó volt az orosz történelemben, amely egyfajta viszonyítási pontot jelentett a birodalom későbbi vezetői számára. Nagy Péter nyitása a nyugati eszmék irányába, az államszerkezetet és a társadalmat egyaránt átható, nem egy esetben brutalitással érvényre juttatott reformjai jelentősen megváltoztatták Oroszországot, és ezáltal a Nyugathoz való viszonyát, megteremtve ugyanakkor egy olyan dualizmust az orosz tudatban, amely talán egyetlen más népre vagy országra sem volt jellemző
A Booker-díjas szerző megkapó őszinteséggel és intimitással beszél a kórházban töltött heteiről, a mindennapokba való visszatérés nehézségeiről, a talpra állás gyötrelmeiről és a szeretet megtartó erejéről.
Lackfi János regényének a főhőse egy mentálisan sérült fiú, akit csecsemőkorában az anyja elhagyott és a nagynénje nevel, és akinek egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. A fiút nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, és a börtönben megáll az idő: a fiú nem érzi rosszul magát, mert kialakul egy rutin, ami megfelel az ő észjárásának, érzéseinek. Egyszerű, konkrét gondolkodású ember, akinek a szíve jó. Vallásossága pajzs tud lenni a külvilág ellen. Ismervén Lackfi János költői munkásságát meg a magánéletében is képviselt vallásos nézeteit, szinte elvárásom volt, hogy beépíti ezt ebbe a regénybe is. A kérdés csak az volt, hogy hogyan. A válasz: lackfisan, természetesen.
A Hó első ránézésre Agatha Christie regényeit idézi: gyilkosság egy zárt helyen, a gyanúsítottak száma véges, a tettes egy jól körülírható, szűk csoportból kerülhet ki, mindenki gyanús, és mindenki hazudik egy keveset. Banville azonban idővel minden tekintetben túllépi az Agatha Christie-féle krimi határait, és stílusában is eltávolodik tőle. Mindenképp modernebb szemléletű, az igényes szövegnek köszönhetően pedig már-már szépirodalmi szintű regény a Hó.
