A brit Ladbrokes fogadóirodánál ismét lehet fogadni arra, hogy ki lesz idén az irodalmi Nobel-díjas. Ahogyan azt az elmúlt években megszokhattuk, a legesélyesebb most is a japán Haruki Murakami. A kenyai Ngũgĩ wa Thiong’o alig marad el Murakami mögött a maga 6-szoros szorzójával, a harmadik az algériai Ásszija Dzsebár 10-szeres szorzóval. Azoknak, akik Nádas Péter Nobel-díjára fogadnának, a tétjük 20-szorosát fizeti a cég.
Patrick író szeretne lenni, miközben éjszakánként portásként dolgozik egy hotelben. Azzal áltatja magát, hogy ez az állás ideális az alkotáshoz, de Patrick tulajdonképpen sem éjszaka, sem nappal nem ír, a szavak elkerülik, nincs ötlete és témája, és önmagát sem érzi készen még az írásra. Az idő múlásával az írás iránti vágy is egyre távolabb kerül tőle, egy megfoghatatlan fogalomként él elméjében, amihez még nem nőtt fel. Helyette emlékeket gyűjt…
Az Én és az Iszl@m az 1986-ban született, szudáni származású muszlim blogger, Amir Ahmed Nasszer önéletrajzi ihletettségű könyve. A fiatal szerző bloggerként aktív részese volt a 2011-ben kirobbant, Arab tavasz néven ismert észak-afrikai és közel-keleti megmozdulásoknak. Könyvében ennek a mozgalomnak az előtörténtét, az arab blogvilág működését írja le saját gyerekkori/fiatalkori élményei, valamint az iszlámhoz való viszonya tükrében.
Két amerikai száll versenybe idén a Man Booker-díjért. A tavalyi döntés értelmében idén már bármilyen, a brit Nemzetközösségen kívül élő, angolul alkotó író megkaphatja a rangos irodalmi elismerést. A feltétel csupán annyi, hogy angolul írt és Nagy-Britanniában is kiadott regénnyel lehet pályázni. A tengerentúlról Joshua Ferris és Karen Joy Fowler pályázik a díjra, ez utóbbi azzal a regénnyel, amellyel idén már PEN Faulkner-díjat is nyert.
A Kontroll Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának második kötete. A regényben teljesen más szemszögből és más főszereplővel folytatódik a történet az előző rész tragikus végkimenetelű expedíciója után. Az olvasók ezúttal is inkább csak rejtélyekbe ütköznek, és inkább a kérdések sora lesz hosszabb, mintsem a válaszok száma növekedne. Az, hogy a sorozat egy óriási csalódás vagy egy zseniális írói megvillanás, majd csak a harmadik kötetből fog kiderülni.
Kim Leine regénye, A Végtelen-fjord prófétái 2013-ban elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját. A szerző olyan alapvető emberi kérdésekre keresi a választ, amelyeknek semmi közük a mai ember öncélú, töredezett, részletekből összeálló világához, és a cselekményt a 18. század végére helyezi. A könyv középpontjában a főszereplő belső és külső világa között feszülő ellentét áll, és az emiatt létrejövő élethelyzetek drámaisága.
A Harper Lee-díj négyéves története során másodszor kapta az év legjobb jogi krimijéért járó díjat a magyar olvasók körében is ismert és rendkívül népszerű John Grisham. Az amerikai szerző az augusztus 28-i díjátadón vehette át az Alabamai Egyetem Jogi Kara és az ABA Journal által 2011-ben alapított díjat, harminckettedik, Sycamore Row című regényéért. A döntőbe még Ronald H. Balson és Elizabeth Strout egy-egy regénye került.
Lapozz bele Nic Pizzolatto Galveston című regényébe, olvasd el nálunk az első harmincegy oldalt. A True Detective című világhírű HBO-sorozat szülőatyjának rövidebb írásait számos amerikai folyóirat közölte, ezek a Between Here and the Yellow Sea című novelláskötetében is megjelentek. A Galveston az első regénye, magyarul a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg.
Csehországban – bármily hihetetlenül hangzik – először állítottak szobrot Josef Švejknek, Jaroslav Hašek derék katonájának. Az eseményre az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmával került sor egy dél-csehországi faluban. Éppen ideje volt, hogy a csehek is szobrot emeljenek az egyik leghíresebb csehnek, hiszen számtalan Švejk-szobor áll már szerte a világon. Oroszországban legalább háromról tudunk, Ukrajnában négyről.
Kevesen írtak a Német Demokratikus Köztársaság hírhedt titkosrendőrségéről olyan megközelítésben, ahogyan Anna Funder teszi. A Stasiország című riportregényében megfigyeltek és besúgók egyaránt megszólalnak, összetettebb képet nyújtva az NDK 1961-1989 közötti időszakáról. Folytonos megfigyelés, lelki terror, kiszolgáltatottság, megalázás, dosszié, barna linóleum, szürke hétköznapok. Ezek az NDK valóságát leginkább leíró fogalmak.
