William Wharton műve most először jelent meg magyarul. Saját háborúján alapuló őszinte vallomása mélyre talál, mint a srapnel.
William Wharton műve most először jelent meg magyarul. Saját háborúján alapuló őszinte vallomása mélyre talál, mint a srapnel.
Suzanne Collins regénye, Az éhezők viadala is felkerült az Amerikai Könyvtárosok Egyesületének feketelistájára. Az írónő nem lepődött meg különösebben ezen. Annál inkább Sherman Alexie, akinek Junior – Egy indián naplója c. könyvét is a nemkívánatos regények közé sorolták a tengerentúli könyvtárosok. Collins azt mondja: nem lehet erőszakmentes Az éhezők viadala, hiszen ez egy háborús trilógia. A könyv világszerte több mint egymillió példányban fogyott.
A Maigret gyanút fog egy kis novelláskötet négy remek, szórakoztató Maigret-történettel. Az ilyenekért szeretjük Georges Simenont, Maigret felügyelőt és az ő eseteit. Egy-egy történet szűk egy órára való olvasmány, és a négy között nincs kettő egyforma, ettől is annyira jók. Az egyikben csak a háttérből intézkedve oldja meg a rejtélyt, őrizve azt a látszatot, hogy a nyomozást a kollégája vezeti, a másikban meg betegen, az ágyban fekve jön rá a megoldásra.
Ian Fleming és Agatha Christie könyvei hoztak a legtöbbet a konyhára a brit krimiírók között, Ken Follett ötödik, a nálunk is népszerű Lee Child nyolcadik. Fleming és Christie nagy fölénnyel veri a többieket, kettejük regényei több mint 200 millió angol fontot hoztak a jogutódok számára, s az eladások most is növekvő tendenciát mutatnak. A hazai olvasóközönség a listán szereplő összes szerzőtől olvashatott már egy vagy több krimit magyar fordításban.
A normandiai partraszállás döntő jelentőségű volt a II. világháborúban. Sven Hassel német szemszögből mutatja be a háborúnak azt a szakaszát, amikor a szövetségesek, a francia ellenállás hathatós segítségével, visszaverték a németeket, és kiűzték őket a fővárososból. Az Eltörölni Párizst! vegyes érzéseket hagy az emberben. A második világháborúról már sokan írtak, és láttuk a német oldalát is a frontnak. Úgy viszont, ahogy azt Sven Hassel leírja, még soha.
110 éve született Németh László Kossuth-díjas magyar író, esszéista. Bölcsésznek tanult, fogorvos lett, majd író. 24 évesen novellapályázatot nyert a Nyugatban, 1926-tól több lapban is jelentek meg cikkei és könyvismertetései, némelyikben Lelkes László álnéven publikált. Ezzel párhuzamosan saját fogorvosi rendelőt működtetett, ez mellett pedig iskolai orvosi állásokat vállalt különöző budapesti iskolákban. Első regénye 1929-ben jelent meg a Napkelet c. folyóiratban.
2012 októberében jelennek meg John Lennon, az egykori Beatles-tag levelei. Yoko Ono segítette a kiválogatásukat; ez az első alkalom, hogy az egykori zenész özvegye megengedte, hogy Lennon levelei között válogassanak. A kötetet az a Hunter Davies szerkeszti, aki korábban az egyetlen hivatalos Beatles-biográfiát is írta. Davies Ono archívumát is átnézte, de átlapozta a gyűjtők birtokában levő leveleket, és azokat is felkereste, akikkel Lennon levelezett.
A Blaze egyike a Richard Bachman álnéven írt King-regényeknek, amely eredetileg még a ’70-es években született. A hosszú évekig kiadásra – a szerző által – érdemtelennek tartott és emiatt dobozolt regény kéziratát King néhány éve újra kézbe vette, átdolgozta és megjelentette. Nem született meg King egyik legjobb regénye – mint ahogy azt sokan állítják –, de a Blaze mégis egy szerethető történet. Ezúttal is egy Kingtől szokatlan terjedelemben.
A 20. századi magyar irodalom meghatározó alakja, aki maradandót alkotott úgy a költészet terén, mint a prózában vagy drámák terén. Felszólalt a társadalmi igazságtalanság ellen, de tiltakozott a magyarok frontra terelése ellen, harcolt az elszakított területeken élő honfitársakért. Élete utolsó évtizedeiben az anyaországi és a határon túlra szakadt magyarság kulturális és szellemi egységének megvalósításán fáradozott.
Aron Ralston 2003 áprilisának utolsó napjaiban balesetet szenvedett a Kanyonvidék Nemzeti Park egyik hasadékában. Egy sziklatömb elszabadult, amint lefelé ereszkedett a Kék John-kanyonban, és odapréselte a jobb kézfejét a kanyon falához. Szombaton délután két óra negyvenegy perckor történt mindez vele egy olyan helyen, ahol még hétvégeken is csak nagyon kevés túrázó fordul meg. Egy liter víz volt nála, és senki sem tudta, hogy merre indult túrázni.