Tovább

2017 legjobb könyvei az Olvasoterem.com szerint

Ha 2017 legjobb könyveiről beszélünk, akkor szerintünk mindenképp meg kell említeni Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni című regényét, Vida Gábor új könyvét, az Egy dadogás történetét, Diane Ackerman Menedékét vagy Cormac McCarthy korai regényét, az Isten gyermekét is. Nem rangsorolunk, csupán ajánlunk nyolc nagyon jó könyvet 2017-ből. Ezek voltak a mi kedvenceink ebben az évben.

Tovább
Kritika
|
87

Yaa Gyasi: Hazatérés

A ghánai születésű, amerikai írónő, Yaa Gyasi első, 2016-ban megjelent regénye, a Hazatérés kiváló fogadtatásban részesült a kritikusok részéről: elnyerte vele a PEN Hemingway-díját, a legjobb első könyvben járó John Leonard-díjat, és olyan magazinok sorolták a tavalyi év legfigyelemreméltóbb regényei közé, mint a The New York Times, a Washington Post és a Time. A magyar fordítás a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2017 őszén.

Tovább
Kritika
|
70

Brandon Hackett: Xeno

2117-re bolygónk lakossága eléri a tizenötmilliárd főt. Ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd pedig idegen fajú, más néven xeno. A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved.

Tovább
Kritika
|
92

Száraz Miklós György: Írd fel házad kapujára

Száraz Miklós György alapos munka, de még inkább valami belső, alig érezhető humoros kedvesség nyomán egy rövid, de annál tartalmasabb írást ad az olvasónak. A kezdetektől indít, és meglehetősen gyakorlatiasan: a földet nevezi meg, amely bölcsője volt e különös, ellentmondásos nép születésének. Ebben az írásban sokkal inkább tematikailag, mint időrendi sorrend szerint követhetjük nyomon a zsidó nép és kultúra különböző állomásait.

Tovább
Kritika
|
95

Marion Pauw: Sötétben

A könyvben szokatlan intenzitással ütközik egymásnak a látszat és a valóság, a vágy és a realitás. Középpontjában napjaink átlagembere áll, akinek egy értelmes élet reményében mindent újra kell értelmeznie. Függetlenül attól, hogy valaki autista elítélt vagy szép reményű ügyvéd, ebben a világban csak akkor lehet a tévedés szükségszerűsége nélkül lépni a jövőbe, ha előtte számot vetett a múlttal, és minden olyan területen, ahol feszültséget tapasztalt, újraértelmezett mindent.

Tovább
Kritika
|
95

Margaret Atwood: Alias Grace

Látszólag a regény három szálat fon össze, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.

Tovább
Kritika
|
100

Zsidó Ferenc: Huszonnégy

Akinek kétséges volna, hogy érdemes-e elolvasni a regényt, jobb ha már most megjegyzi, hogy ezt a regényt nem lehet csak úgy elolvasni, majd félretenni. Az igazi olvasói munka akkor következik, amikor becsuktuk a regényt, leoltottuk a lámpát, és boldog álomba akarunk merülni. Rögtön azon fogunk gondolkodni, vajon érdemes-e még álomba merülni, vagy jobb, ha éberek maradunk, és a halogatások, kifogások és kompenzálások helyett elkezdünk rögtön intenzíven élni.

Tovább
Kritika
|
90

Káli István: Megvárom, amíg fütyül a feketerigó

Káli István a novelláiban arról beszél, amiről manapság nehéz, már-már lehetetlen. A lélek legmélyén rejtőző szeretetről, arról az igaziról, amiről Pál apostol azt állítja, jóságos, türelmes és mindent eltűr. Arról a bárgyúnak tűnő elnézésről, élhetetlenségnek tűnő finomságról, palimadárságnak tűnő hitről, amivel a barátainkat, szeretteinket, vágyainkat és meggyőződéseinket kezeljük.