Gerlóczy Márton a nagymamája, Jékely Márta és a dédnagymamája, Schéfer Ida emlékiratai, valamint egyéb családi iratok, levelezések alapján szerkesztette, gyúrta-formálta regénnyé, olvasmányos történetté felmenőinek életét. Mikecs Annát, Jékely Márta első házasságából származó, korán elhunyt kislányát teszi meg narrátornak, akihez Áprily egy versciklust írt Annának hívták címmel.
Vajon mit jelent a szülőföldből kiszakadva elvándorolni, és egy teljesen idegen kulturális- , nyelvi- vagy – ha úgy tetszik – társadalmi közegben (újra)szocializálódni? Mit jelenthet az önmagát, az önazonosságát újraalkotni kényszerülő egyén számára szakítani a gyökerekkel, elengedni a sóvárgásra ítéltetett múltat, elfogadni az emlékezés irányíthatatlanságát, és az alapoktól építeni újra mindent, többek között a részben megsemmisült egyént? Bodrožić művét olvasván választ kaphatunk a fentebb megfogalmazott kérdésekre.
Csütörtöktől vasárnapig tart a 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amely az idén is több évfordulós szerzőre összpontosít, így a 120 éve született Tamási Áron és a 90 éve született Sütő András nevét viselik a színház előcsarnokában berendezett kisebb termek. Megemlékeznek a Marosvásárhelyhez kötődő Szőcs Kálmánról, Székely Jánosról, Aranka Györgyről, valamint Kassák Lajosról és Ady Endréről is.
Ian McEwan regényének narrátora egy még meg sem született magzat, aki úgy beszél a kinti világról, hogy még sosem látott, nem ízlelt és nem tapintotta a valóságot. Helyzete nyilván a ma divatos ezoterikus gondolkodás tételére utal, mely szerint a magzatok a megszületés előtt még közvetlen kapcsolatba állnak a Mindenséggel, és használják annak tudását.
A könyv olyan kegyetlen, mint egy jó fénykép. Hiányzik belőle a nosztalgia, a sírva vigadás feloldozása. Csak egy villanás, s a valóság végleg mozdulatlanná, letagadhatatlanná merevítve ide-oda helyezhető, mindenféle megvilágításba tehető, állítható fényerősséggel bárki által szemlélhető. És amit látunk, az nem vidám. Inkább valamiféle ijedt-lehangoló beismerés, hogy nem mehet ez így tovább.
A Szolgálólány meséje egy különös világba visz bennünket, ahol egy önkényesen megdöntött kormány nyomában a hatalom olyan tehetős férfiak kezébe kerül, akik rendre átértékelik a nők szerepét a társadalomban, elveszik a munkájukat, megfosztják őket a bankszámlájuktól, a joguktól, hogy önállóan rendelkezhessenek az anyagi javaik, a gyermekeik és végül a saját testük felett.
Daniel Bănulescu legújabb regénye (is) sokat nyújt az érzékeknek, ám vajmi keveset az értelemnek. Nagyon erős a kisugárzása, de aki élményre vágyik, az keményen csalódik. Pedig témája, a kommunizmus időszaka, predestinálná erre. Művészileg nagyon kifejező, erős szürrealisztikus eszköztárral dolgozik, alapját egy groteszk látásmód adja, valószínűleg ezért nyert több díjat. De mint regény, mint „res legendae”, azaz ’olvasandó dolog’ nem nyújt élvezetet.
Jo Nesbø Harry Hole figuráját részben egy fociedzőről mintázta. Egy a Crime Fiction Lovernek adott interjúban elmondta, hogy amikor először megalkotta Harry Hole alakját, egy norvég labdarúgóedző, a kissé szeszélyes Nils Arne Eggen, a trondheimi Rosenborg egykori szakvezetője volt a lelki szemei előtt, de hatással volt rá a Frank Miller képregényeiből ismert Batman is.
A Narcoamerica három húszas éveiben járó újságíró – Alejandra S. Inzunza, Jose Luis Pardo és Pablo Ferri –, nagyszabású vállalkozása, amely során több mint 55 ezer kilométert bejárva követik nyomon a kokain útját a perui kokatermelőktől a panamai pénzmosodákon és a mexikói bűnbandákon keresztül a Rio de Janeiró-i vagy New York-i fogyasztókig. Az eredmény egy személyes élettörténetekből összeálló, sokkoló adatokkal fűszerezett dokumentumregény.
A Légy híve rendületlenül egy szórakoztató, számos történelmi részletet és érdekességet tartogató regény, amellyel legjobb, ha megfelelő életkorban találkozik az olvasó. A kötet a romantikus irodalom egyértelmű jellemzőit tükrözi: a hazafiasságot, a dicső nemzeti múltat, a nemzeti kultúrát. A szereplők idealizáltak, a cselekmények kalandosak, és mindent átsző a monumentalitás.
