Tovább
Kritika
|
80

Pan-Dji: Vádirat

Észak-Koreáról az utóbbi években több könyv is megjelent az országból disszidált emberek tollából, amelyek a világ egyik legkeményebb diktatúrájának külvilágtól elzárt belső életébe engednek betekintést. Pan-Dji elbeszéléskötete, a Vádirat ugyanerre tesz kísérletet, viszont szerzője helyzete annyiban más, hogy ő most is ott él az országban. A könyv kijuttatásával és megjelentetésével gyakorlatilag az életét kockáztatta.

Tovább

Új kémregénnyel jelentkezik az Agave Könyvek

Karen Cleveland debütregényének főszereplője egy nő, Vivian Miller, aki mindenre elkötelezett kémelhárító elemzőként dolgozik a CIA-nél. A feladata, hogy orosz alvó sejtek vezetőit fedje fel az USA-ban. Egy nap rendkívül kényes információk birtokába jut egy feltételezett kém számítógépének átvizsgálása során. Olyan ügynökök lepleződnek le, akik a korábbiaktól eltérően sokkal mélyebbre épültek be és sokkal nagyobb szereppel bírnak.

Tovább
Kritika
|
93

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

A föld alatti vasút az 1969-ben született amerikai író, Colson Whitehead hatodik fikciós regénye. Bár korábbi regényei közül több is szerepelt rangos díjak rövidlistáin, az igazi elismerést ez a regénye hozta meg számára: 2016-ban megkapta érte a Nemzeti Könyvdíjat és 2017-ben a Pulitzer-díjat – mindkettőt a legjobb a fikciós mű kategóriában –, továbbá az Arthur C. Clarke-díjat is elnyerte. Tegyük hozzá: nem érdemtelenül.

Tovább

Sikertörténet 40 felett: Gail Honeyman

Az Eleanor Oliphant köszöni, jól van szerzője, Gail Honeyman már az iskolás évek alatt is jól bánt a tollal, és mindig is úgy érezte, hogy író szeretne lenni, de csak a negyvenedik születésnapján jött a mindent elsöprő elhatározás: most vagy soha. Csatlakozott egy írókörhöz és elbeszéléseket kezdett írni. Eleanor Oliphantról először egy három fejezetnyi szöveget írt, amelyet benyújtott egy irodalmi pályázatra. Így indult a sikertörténet.

Tovább
Kritika
|
80

Dennis Lehane: Egymásba veszve

Lehane nagyon jó mesélő. Az apját kereső Rachel története ugyanolyan izgalmas, mint a megtévesztés “áldozatává” váló Rachel sztorija. Annyira lebilincselt már az első fele is a könyvnek, hogy adott ponton úgy éreztem, én szívesen olvasnám tovább azt, ahogyan Rachel az apját keresi. A könyv lapjain egy érző, sebzett és elszánt Rachel elevenedik meg, akivel teljesen mértékben tud azonosulni az olvasó.

Tovább
Kritika
|
94

E. K. Johnston: Ezer éjszaka

E. K. Johnston könyveinek nagy része régi tündérmesék, fantáziák újratárgyalása, ilyen az Ezer éjszaka is. Valahogy sikerül neki nem elcsépeltté tenni, hanem felemelni mindazt, amit már más formában hallottuk, olvastunk. Ez a történet arról szól, hogy egy lány a nővére iránti szeretetből táplálkozva hogyan erősödik meg a meséken, szavakon keresztül, hogyan alakul varázslattá minden, amit elmesél és megálmodik, és hogyan menti meg a férjét a szörnyetegtől, aki az elméjét fogva tartja.

Tovább
Kritika
|
100

Antti Tuuri: A téli háború

Antti Tuuri háborús naplók, visszaemlékezések és a háborúban egykoron részt vevők interjúinak alapján írta meg A téli háborút. Noha a történet fiktív, a szereplők sem valósak, a leírások nagyon is élethűek és pontosak. A finn szerző annyira hitelesen rajzolja meg a valóságot, hogy rövid időre magunkat is a lövészárokban érezhetjük, a szüntelenül röpködő gránátszilánkok és lövedékek közepette, néha az olvasó is azt érzi, hogy rászakad az ég.

Tovább
Kritika
|
100

Johann Lippet: Ajtó a hátsó konyhához

Johann Lippet regényének legnagyobb erénye az, hogy mindenféle erőlködés nélkül, olyan természetesen mutatja be az emberi sorsokat, hogy sokan saját szüleikre, nagyszüleikre, gyerekkorukra ismerhetnek a sorok között, függetlenül attól, hogy svábok, vagy nem svábok az olvasók. Ez a partikularizmus és univerzalitás kéz a kézben jár mindvégig, és olyan kérdéseket is feszeget, ami napjaink Európájára is jellemző.