A Berlinben élő, hazájában börtönbüntetésre ítélt orosz újságíró 2023-ban megjelent Az Ukrajna lerohanásáig vezető út című könyvében nem csupán arra keresi a választ, hogy mi vezetett el a háború kirobbanásáig, hanem arra a több évszázados kényszerű függőségre és elnyomásra is próbál rávilágítani, amit az ukrán nép kénytelen volt elszenvedni a mindenkori orosz birodalom árnyékában.
A regény az orosz geopolitikai fenyegetettség és Moldova belső válságainak metszéspontjában helyezkedik el, szatirikus, ugyanakkor mélyen aggasztó képet festve a posztszovjet társadalomról. Egyszerre groteszk mese és történelmi allegória, amely finom, cinikus humorral, és keserű társadalomkritikával ábrázolja egy kelet-európai ország küzdelmeit a múltjával és a jelenével.
Pauline Mai Karácsonyi kívánság című könyve azért került hozzám, mert az én karácsonyi kívánságom az volt, hogy a decemberi fergeteges felfordulásban, eseményekkel teletűzdelt időszakban mégis maradjon időm megpihenni egy kedves, könnyed olvasmányban. A könyv teljesítette a küldetését.
Gwen elbeszélése végtelenül őszinte és fájdalmas, sőt meglehetősen bensőséges. Ez egy memoár, magától értetődő, hogy a szerző egyes szám első személyben ír, és az ő perspektívájából szemléljük a múltat. Jelen esetben viszont érdekes kettősséget figyelhetünk meg, az édesanya is jelen van, akkor is, ha már nem él. A kézzel írt levelei révén kapcsolatban marad a gyerekeivel a halála után is, és az olvasónak is lehetősége nyílik megismerni őt, a gondolatait, a vágyait. Csodálkozni az erején. Elszomorodni a fájdalmán.
Az emberi sorsokat meghatározó, azokat alakító levélváltások, a magányos, börtönben ülő emberek életét megváltoztató üzenetek, a posta, mint intézmény megszűnése, a létjogosultságának megkérdőjelezése is mind azzal a problémával szembesíti a regényolvasókat, ami mára már globálissá nőtte ki magát: az emberek között kialakuló viszonyok fokozatos megromlása, azok tulajdonképpeni mellőzése az emberi létezést is gyökeresen megváltoztatják, befolyásolják.
Hank, a regény főszereplője pontosan az, mint aminek az egyik kolléganője leírja: “egy jól kidolgozott karakter egy jó könyvben.” Egy éleslátású, jó humorérzékkel megáldott, jó kedélyű, nyitott szemmel járó, józanul gondolkodó ember, akinek mindig, minden pillanatban van egy frappáns válasza az élet kihívásaira. Az egyes szám első személyű, jelen időben történő narrációnak köszönhetően az olvasó belát a színfalak mögé, és a főszereplő-narrátor epés megjegyzései, sokszor kibírhatatlan viselkedése ellenére úgy érzi, hogy ő is szeretne Lucky Hank lenni: ilyen mázlista lenni egy életen át, ilyen derűvel fogadni mindent.
A főhős által elmesélt történet kicsit olyan, mintha egy népmese szálait szövögetné a szerző: a folyamatosan (bátorság)próbáknak kitett legkisebb fiú rejtélyes üzenetek mentén halad végig Grúzián, hogy elveszett testvérét és édesapját megtalálja. Mesék, sötét babonák és az orosz-grúz konfliktus fegyveres valósága egyszerre van jelen a pörgős cselekményű regényben, különös, ellentétektől feszülő világot tárva elénk, amelyben a kegyetlenség, az emberség, a segítőkészség és az aktuális hatalom mindenhová elérő keze jelenti a valóságot.
Cecelia Ahern legújabb regényében a tőle megszokott éleslátással és együttérzéssel meséli el Alice megindító történetét, azét a lányét, aki mások lelkébe ugyan belelát, a sajátját azonban csak komoly küzdelmek árán ismerheti meg.
Vámos Miklós legújabb kötete az író korábbi műveiből válogatott újrakiadások egyike. A kötet a Jaj című kisregényt és a Múmiák címet viselő páros novellát tartalmazza. A Jajban a holokausztból fakadó transzgenerációs trauma ábrázolására s egyben annak feldolgozására vállalkozik; a Múmiák kétrészes szöveg: egy történetet mutat be két szempontból.
Tina Harnesk regénye azt üzeni, hogy az idősek számára ugyanolyan fontosak a fiatalok, mint a fiatalok számára az idősek, és a köztük lévő kötelék mindegyik generáció jólétének az egyik alapfeltétele. Az embernek egyszerre van szüksége gyökerekre és szárnyakra.
