Címke: 2024

Tovább
Ray Nayler: Mamutrezervátum (Agave, 2024)
Kritika
|
75

Ray Nayler: Mamutrezervátum

Nayler a történetet ügyesen görgeti. A kisregény cselekménye térben és időben is nagy utat tesz meg. A sztori magja néhány nap cselekménye csak, de a visszaemlékezéseknek köszönhetően rövid bepillantást nyerhetünk dr. Damira életébe még abban az időben, amikor Kenyában az elefántok megmentéséért dolgozott, majd látjuk a Damira elméjével “ellátott” mamut által vezetett csordát vándorolni a sztyeppén. A nagy léptékű ugrások közötti űr kitöltéséhez szükséges némi fantázia az olvasó részéről…

Tovább
Christoph Biermann: Futballhackerek (Jaffa, 2024)
Kritika
|
90

Christoph Biermann: Futballhackerek

Futballhackerek című könyvében Christoph Biermann néhány olyan statisztikai mutató vagy modell bemutatására vállalkozik, amelyek az elmúlt egy-másfél évtizedben honosodtak meg a labdarúgás szakértői berkeiben, és amelyek némelyike komoly változást hozott egy-egy klub és bajnokság, vagy akár az egész sportág életében – még ha ez az egyszerű szurkolók vagy nézők számára nem is annyira nyilvánvaló.

Tovább
Ann-Helén Laestadius: Lopás (Európa Könyvkiadó, 2024)
Kritika
|
80

Ann-Helén Laestadius: Lopás

A Lopás lerántja a leplet a számik ellen elkövetett alattomos támadásokról, a hatóságok tétlenségéről, a rendőrök cinikus hozzáállásáról – de a könyv nem csak erről szól. Gyönyörű történet felnőtté válásról és egy lány küzdelméről nem pusztán a közösségét érő támadások, de egy változó világ közepette is, ahol az évszázadokon át örökölt társadalmi berendezkedés alig egy emberöltő alatt elavulttá válik.

Tovább
Moa Herngren: A válás (Helikon, 2024)
Kritika
|
90

Moa Herngren: A válás

Moa Herngren regénye megmutatja, hogy a kapcsolatok és a házasságok a legtöbb esetben nem egyértelműen az egyik vagy a másik fél miatt bomlanak fel, és olykor a válóok is csak egy utolsó csepp a sok felhalmozott (és gyakran ki nem mondott) sérelem után. Az üzenete viszont reménykeltő: bármilyen nehéz, bármennyire fáj, bárhogyan is gyászolunk egy élő személyt, az élet igenis megy tovább, és jönnek még szebb idők.

Tovább
Salman Rushdie: Kés (Helikon, 2024)
Kritika
|
96

Salman Rushdie: Kés

Nem csak száraz ténybemutatás a könyv, hiszen nagyon sokféle gondolat színesíti ezt a lélekelemzést. Nagyon sok világirodalmi és irodalomtörténeti utalást hoz be Rushdie a szemmel, a szem elvesztésével kapcsolatosan (ez ugyanis az egyik legnagyobb traumája: a szeme és a keze maradandó sérülése). De ez magyarázza a címet is: nem “a” kés, hanem Kés. Vagyis nem az a meghatározott kés, amelyikkel a támadója megsebezte, hanem minden olyan fegyver, amely az írói, a művészi, a szólásszabadságot próbálja elpusztítani.

Tovább
Ia Genberg: Részletek (Jelenkor, 2024)
Kritika
|
100

Ia Genberg: Részletek

Ia Genberg a regényében elmossa a határokat az autofikció és fikció, a múlt és jelen, valamint az én és a másik ember között. Mik lennénk egymás nélkül? Mely találkozásaink tesznek azzá, akik vagyunk? És mi marad ebből, ha eltávolodunk, vagy végleg elveszítjük egymást? Emlékek, kapcsolatok és belső konfliktusok fonódnak össze. Apró részletek, melyek gyakran fontosabbak, mint életünk nagy fordulatai.

Tovább
Fiona Valpy: A kerti útvesztő (Next21, 2024)
Kritika
|
91

Fiona Valpy: A kerti útvesztő

Fiona Valpy olyan környezetet teremt a regény lapjain, amely az összetartozás, a bajtársiasság, a könyörület, a bátorság, a szeretet érzését közvetíti az olvasó felé. A kalandos életút, amelynek során egy skót lányból egy toszkán villa lakója lesz, miközben a világot feldúlja a háború, magával ragadó, akkor is, ha a szerző nem különösebben törekszik arra, hogy erőteljes hatásokat váltson ki az olvasóból.

Tovább
Szöllősi Mátyás: Fóbia (Helikon, 2024)
Kritika
|
100

Szöllősi Mátyás: Fóbia

Szöllősi Mátyás új regénye, a Fóbia „a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete”. Az író egyikből sem akar sokat, mégis mindhárom műfaj jellegzetességeiből kapunk eleget: a főhősünkkel egyszerre válunk nyomozókká, járjuk és éljük újra a nagyszülők és szülők történeteit, s mindeközben – a bűntudattól kikészülve – próbáljuk megmenteni a kézzel fogható örökség maradékait.